Mentovics Éva­: Őszi kincsestár

Mentovics Éva­: Őszi kincsestár

Megzörren a rőt falomb,
díszes inget ölt a domb,
s nézd a tölgyek üstökét!
Makkot hullat szerteszét.

Ha a napfény rákacsint,
ökörnyálak szála ring,
s a pincénél – mily remek!
tőke érlel kincseket.

Mosolygósat, ragyogót,
aranyfényű, szép bogyót.
A szilva is megérett,
dió potyog temérdek.

A rigó is rákapott.
Amint a Nap ráragyog,
alma virít; piros, sárga…
szedd le fürgén, tedd kosárba!

Kemény héjú mandula,
szilva, körte, naspolya…
Mennyi íz és mennyi illat!
Kamraajtók, pincék nyílnak,

telik a polc, hordó, láda,
must aranylik a pohárba’.
Reméljük, még itt időz
sokáig a kincses ősz.

Erdő, mező átöltözött,
szél dúdol az ágak között.
Suttognak a nyírfagallyak,
vége-hossza nincs a dalnak.